kiscicákok
(A blog Zsófia kérésére készül, meg mert most kedvem támadt MÉG EGYSZER elmesélni kalandos midnight-om történetét)
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy körülbelül fél órája félálomban figyelem, hogy a kis macskáim nyávognak, istentelenül, hangosan, mint akik éhesek. Szép lassan felfogtam, hogy a közvetlen környezetemben nyávognak, no de hogy lehet ez? Ők a nappali konyharészének legbelső, legtávolabbi pontjában alszanak épp… Hát, nem, mint kiderült, édes drága kicsi Vakarcsom (a kismama), behordta a szobámba a kölykeit… Kettő már az ágynemű tartómban volt, ahová bejutni igen bajos… A harmadik mögötte volt, véletlen ágyneműtartóhátracsúszás, és piciny vöröskémnek annyi… Uhh, belegondolni is rossz. Noh, felkeltem, lámpa fel, anyához ki. Mit tegyünk? Anyacica hozta épp a negyedik kölykét… Jó, anya megfogta az 5.et, és vitte az anyja után, ne kelljen mégegyet fordulni. Csakhogy ettől Vakarcs akadt ki, kereste, nem találta, pedig ott volt az orra előtt. Rendben, Zsuzsi visszaszaladt, Vakarcs utána… Macska megnyugszik, kölyök a helyén, rendben, vigyük a szobába, mert ott mennyivel jobb. Mivel rossz helyre tettea kölykeit, mi kiszedtük, és visszatettük őket a kosárba, csak a kosár mostmár a szobámban van… Éjjel-nappali szellőztetésem lesz, azthiszem Mindenesetre még kb. hajnali 3ig nem engedtek aludni, majd elcsendesedtek, énis elszenderedtem, majd reggel fájdalommal telve konstatáltam, hogy ez az egy óra is sok volt
De legalább megtisztelő, jogy hozzám hozza a kölykeit, most nem? ^^

