tzsv

Zsófi, Luca, elkéstetek. Remélem jól vagytok.

Zsuzsi: tudom, hogy ilyet nem szabad. De már muszáj volt… Augusztus, hazugságok. Hazugságok, hazugságok, bele a szemembe. Le se voltam szarva, azt hiszem. vagyis így utólag, még visszanézve is le voltam szarva. Se egy telefon, se egy sms, semmi. Kibőgöm magam Xéninek, aztán belevetem magam a Media Player hullámzó alakjaiba. A szemem a monitor alja felé vezeti, de még így is látom. Nem, el akarok merülni a zenében. Nem teljesen megy. Kikapcsolok: itt ez egy hullám –> római strand.. ÁLLJ! Nem jó! Kezdjük újra… Kezdődik előről…

És hopp, még mindig élek.

Sajnálom Luca, nem vártam meg, nem mentem vissza, de jött, kellett, és tarolt. Nem az ő hibája. Vagyis most nem közvetlenül az ő hibája. Meg kéne ismernem a határaim, hogy mennyit bírok. Mert minden egyes ilyen tettem orbitális nagy érzelmeket indít el bennem. Visszaolvasom és fizikailag emlékszek minenre. Minden érzésemre, gondolatomra, hogy igen, baszdmeg, őt imádtad, rá vártál napokat, és csak nem jött. Le se szarta a fejedet. És emlékszel mindenre. amire nem, na, azt megtalálod elraktározva valahova.

Fáj, és kész. “Zárd le!” Hallod mindenhol. És lezárnád, lelakatolnád, el a szíved mélyére valahova, ahonnan majd esetleg, mint anno a dongó- és darázsfullánkokat, ha már nem kellenek, kilökné a szervezetem. De nem teszi rá a lakatot, minden egyes nap sebeket tép fel, nem tudom elrakni, nem tudom eltávolítani, ha az kéne. És ő azt kéri szeressem. De én tudom, nem szabad. Nem kell neki. Nincs szüksége rá. Ennyire erősre nincs. Csak éppen, hogy foglalkozz vele, különben szarul érzi magát. Mert jajistenem, de dög vagy, és mennyire izé már megint, és megint te vagy a rossz. MINDIG te vagy a rossz. Minden hiba oka te vagy. Dejó =)

“de mikor éppen kimásznék a kútból azonnal visszaránt, hogy nem maradjon egyedül a kút fenekén. egyszer én fogom kitolni, és ő majd kedvesen visszalök, hogy szenvedjek csak egyedül” Emlékszik még valaki? Én igen…

…

Ohhogyaza még eza  szar is bekrepált itt nekem! Olyat írtam, hogy még szép is lett. Lehetett volna. Menjen a búsbüdösbe mindenki!

Akkor gyűjtögessünk emlékeket: Témák: suli, szívügyek, barátok, összefoglaló nevén - történések. Amiket általában ide írok…
Lehet, hogy nem kéne =)

A lényeg tulajdonképp, hogy szarul esik, ha valaki szarban hagy. Mert éppen úgy van kedve. Mikor nálam nincs ilyen. Ha ő rosszul van, egy kicsit is, én repülök hozzá a legrövidebb úton. Ha látom, hogy baj van, megkérdezem. Tudom, ez furcsa, hiszen ő olyan ember, aki nyilván ismer olyat, aki cseszik az érzéseire, de hál’ a magasságos mennyeknek, ÉN én vagyok! Senki más! Önmagam mása maximum, néha önmagam meghazudtolása, de ÖNMAGAM, nem VALAKI MÁS! Pláne nem, mint “valaki, mint névmás”. Olyankor úgy tudnék anyázni.

A másik, a legfontosabb: ÉDES ARANY VIRÁGSZÁL ZSÓFIM! HOGY VAAAGY??? Remélem jobban !
Itt és most mindenki álljon meg egy percre, és írja Zsófinak, hogy “Jobbulást !” Ennyi belefér az életetekbe;)

Szeretném megállítani az időt. Hogy néha tölthessek egy kis időt azzal is, akivel mostanság olyan zsörtölődősen, veszekedősen, és rosszul jövök ki. Szeretném a helyükre tenni a dolgokat, mindent megmagyarázni, mindenért bocsánatot kérni még ezerszer, ha eddig a milliószor nem volt elég, és eltölteni vele egy kis IDŐT. Állítsátok meg az időt, a történéseket, rakjátok mellém, és én megnyugszom. De lehet, hogy akkor sem. Kiakasztó ez az élet. Egyszer te vagy az optimizmus és a boldogság mindtaképe. Legközelebb: te vagy padlón, mindenki, akiben egy kis rosszérzés is van, rajtad törli meg a lábát, és beléd mártja a mérgezett nyilát. Merthogy nincs kibe. Én asszem ebből nem kérek. Szúrkálja mindenki másba a nyilait, basszameg, nekem is vannak érzéseim. Igaz, lassan kiölik belőlem ezek a nyilak a jóérzést. Már csak a rossz marad. Lehet, hogy el kéne fogadnom a mindent vagy semmit elvet. És megszűnni. Ugyanis ha ezt választom, akkor a semmit kapom.

Amúgy kaptam egy osztályfőnöki dícséretet, úgy, mint mindenki más is az osztályban, de azért örülök neki, mert az jó =)

Holnap nyilván több időm és energiám lesz erre az oldalra? Tuti nem. Holnap 9 óra. Rulez … De legalább nincs utána fizika. Szeretném átaludni valaki mellett, nem egyedül, ezt az egész hetet, mondjuk úgy szombatig. De lehet, hogy Bécs se kell. Inkább alszom hétfőig.

Pokolian szeretlek, piszkosul hiányzol, de asszem ezt nem fogom többször elmondani. Nincs értelme. Nincs értelme tovább szenvedni. Ez van, ez volt, vége van, vége lesz. Fin.

“Csak a büfékocsiban állnak. Részegen (ketten). amelyik rosszul van - az vagyok én.” “És aztán nem jöttél, átgyúrtuk életté Idő komámmal ez üldögélést….”

fakksitnap =D Másoknak ez a tegnap-tegnapelőtt volt… Meg tudom őket érteni…

Hát, igen… Eljutottam odáig, hogy azt mondtam magamban,legyen vége ennek az életnek, rám itt már nem vár semmi, pedig azért ilyen mélyre ritkán süllyedek. Szinte hallom a töri-tanárom szavát: “azért ez egy kicsit túllő!” Menjen oda, ahova kívánom. Pedig tényleg nincsenek felnőttes gondolataim.

De ha már oda jutok, hogy rendben, győztetek, abba hagyom a táncot, akkor mi van? Nem találok párt, ha találnék se vinne tovább Attila, hiszen neki is csak negítv példának vagyok jó, hogy nézd meg, ilyen ne legyél. Baccameg… És amúgyis. Nem szoktam feladni az álmaimat, de látom, tudom, valahol odabenn!!, hogy nem fogok párt találni…

Továbbá nem tudom megérteni az embereket, mindent képes vagyok egyetlen este alatt elrontani, Luca is haragudott, mindenkinek fájt mindene, és azért ez nem mindenkin látszott: az a valaki ha visszagondolok, eredetileg rajtam vezette le… Mindegy is.

pá=)

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható…

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok…

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok…

A nap történései: padló, padló, uncsi órák, borzalmas poénok, korláton ugrálás, és darázsba lépés. csúcsszuper volt.

De igyekszem megváltozni =)

Jóéjt =)

mert rossz dolog szenvedni…

emlékeztető: a mécses a Nyugat szimbóluma Mikes Kelemen óta… romantika - elvágyódás - zsuzsi… 

mert beteg is vagyok…

képzeld el, hogy fáj a fejed… mert tele van takonnyal… ugyan emiatt fáj a füled… és az orrod… és a torkod is kapar… és néha levegőt se kapsz… pluszba a hasad is fáj… és a vállad, a karod, az ujjaid, a lábaid, mindened elgyengült… no, ha ezt elképzelted, képzeld mellé, hogy a szívedből 10 szál nyíl áll már ki, még marcangolják a kutyák, és valaki boxzsáknak is használja… kellemes érzés?

akkor képzeld mellé, hogy így érzem magam… így már kevésbé fáj, ugye?

legalább tudom mitől van… halálosan szerelmes vagyok…

mert bunkó vagyok…

ne haragudjon mostanában senki rám, ha bunkó, elutasító, lekezelő, undok vagyok vele… pokolian érzem magam, talán még sose fájt ennyire semmi. vagy nem emlékszem rá…

ha voltam már ennél bunkóbb is, akkor nyugodtan könyveljetek el jófejnek rátok van bízva.

csak ne haragudjatok rám.

és aki miatt szenvedek, arra pedig kíváncsibb vagyok, mint eddig valaha… úgysem szeret viszont. menjek a picsába.

Mondd, hogy nem lesz már
Soha többé tán
Olyan szép, mint velem volt.

Mondd, hogy milyen kár,
Mondd, hogy nekem is fáj,
Erre gondoltam.

De jobb, hogy nem mondtad,
Semmit nem szóltál,
Ha mégis szólsz, inkább csak azt mondjad:

Azért nincs tovább, mert vége van.
Azért nincs tovább, mert vége van.

A szóból értek én,
És hogyha kérdezném,
Bár úgysem kérdezem,

Miért van ez, miért az
Miért van az, hogy miért
Kedvesem, Kedvesem.

Csak annyit mondj,
Hogy már az előbb hallottál
Minden fontosat!

Azért nincs tovább, mert vége van.
Azért nincs tovább, mert vége van.

A számba veszek egy vizipisztolyt,
Megeszek hét levél C-vitamint,
Száz kört futok a ház körül,
Segítség!

Hallgattam ezt a dalt. Tele van rám nézve igaz dolgokkal. Szerintem aki olvas érteni fogja.

Kikészültem tőle…