tzsv

Továbbra is nagyon szeretem a kavicsokat hazafelé lerugdalni az úttestről, néhány agresszívebb pillanatomban mondjuk pont, hogy az út közepén landol, de sebaj : )

Nagyon-nagyon hálás vagyok Bonyinak azért a nyugalomért, amit felém árasztott, akkor is, ha rossz napja volt!

Méginkább szeretem, sőőt, egyenesen imádom, és nagyon-nagyon-NAGYON-NAGYON hálás vagyok azoknak a barátaimnak, akik kitartottak mellettem, és segítettek! Ezer csók Zsófi, Luca, Nóri, Rita, Andi, és még sokan mások!

De azért azt gondolom, hogy egy bosszú még beleférne : P Ajánlom, hogy az illető ne kerüljön egy nagyon veszélyes pillanatomban elém!

Jól érzem magam =) Vége =) Vége van ennek nagyon, kicsi csillag =)

(híztam egy kilo’t :D)

Pá édeseim ; )

Azért annyira nem volt jó év…
Le tudnám cserélni egy jobbra… De azt gondolom, nekem kb. most van vége ennek az évszámnak.
Valamikor tavaly Gólyabál után kezdődött. Akkor simertem meg Janit, és utána nemsokkal kezdődtek dolgok. Roni nagy problémája: téged miért vett fel, ha engem nem? - Hát, nem tudom. / Veled miért beszél, ha velem nem? - Nem tudom.
Sosem tudtam. De tényléeg nem tudtam. Aztán január: Tomi bejelentette, hogy utaznak Koreába. Azért ez akkor szarul érintett. És azért a mai napig rossz, hogy tudom, hogy nemsokára elutaznak. Hiányozni fog a családjuk, ha azért annyira nem is voltunk jóban Tomival. Február: bőgős téli tánciskolás tábor… Március: bentalvós buli, és intenzív hét… Kezdődő bajok: összeveszés Tomival egy semmiségen, sokategyüttlevés Manóval. Továbbra sincs válasz Roni kérdésére. Április: BÁL! Életem legszebb Harmónia Bálja(eddig ugyebár =)), sok tánc, Balussal, fájó lábak, usw. Május. Hát, az egy szép hónap: vizsga, vizsga, vizsgapara. Töri vizsga. Szerintem kifejezetten jó volt =) Így utólag Ne kövezzetek meg =D “És miért vetted fel Luca felsőjét?” - “Miért? Flangáljak melltartóban??” Mindegy, az a vizsga 5ös lett, és még két plusz jó napom is volt mindkét része előtt =P Istenem, mily jó is a felkészülési nap ^^ Június, igen. A nyaram. Ami azért nekem Vele kezdődött. És nem bocsátom meg neki, nem tudom megtenni, hogy gyorsan, és nemjól lett vége a nyaramnak. Nem volt egy kegyes halál… Viszont halál volt az biztos. Azóta ősz van. És mostanság sajnos egyre hidegebb. Várom már nagyon a havat, hogy havazzon, az megmentene, az biztos. Mikor azért fázom, mert minden szép vakító fehér! Nah, az szép! Azt szeretem.. Visszatérve: Szeptember: A legjobb, az Obervellach volt. Októberben nem volt semmi jó. Vagyis de. A Gólyahét. A bál már kevésbé volt mókás. November. Hát, igen. Amikor már kezdett tényleg telelenni a mindenem Vele. Hogy miért nincs semmi megoldás. sose értettem. Én rengetegszer kerestem megoldást, neki egyik sem volt jó. De a színdarab, nah, az nagyon ottvolt =)

És tessék. Itt vagyunk. December eleje. Minden reményem oda, remélem ezzel lezártam egy évet, és egy életet is magamban. Fulladj meg…

Stephans Dom előtt beszélget soksok ember. Beszélgetek Timivel. Mellettünk két nő beszélget. Angolul.
- Nah, őket Én nem értem =D - Zs
- Hát, igen. A németeket meg én nem értettem =) - T
Hallgatom őket tovább, nagyon szépen, artikuláltan, tagoltan beszél a nő, de már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy megértsem.
- Még mindig nem érted? - T
- Jah, nem, nem figyelem. De nagyon szépen beszél! - Zs
- Igen, ez igaz. - T
Figyelem tovább. Egy pár szó eljut az agyam fordító-részéig, jé, én ezt értem! Azért utána már messze nem volt olyan vicces. Persze, az ahogy a csaj mondta, hogy “blablabla”, az igen, mert az tetszett, de a téma… Hát, otthon éreztem magam =) Vagyis annyira nem, de azért ez borzasztó. Bebizonyította, amit utálok. hogy mennyire felületes, érzelemmentes világban élünk. És hogy aki még szeretne érezni is valamit, nah, az el van veszve. A beszélgetés körülbelül:
- És hív: Szeretlek, Hiányzol, blablabla. Aztán nincs semmi. Hívjuk egymást megint: Szeretlek, hiányzol, blablabla. Aztán sex, és ennyi. Megint nincs semmi. És kezdődik előről: Hív engem és mondja: Szeretlek. Hiányzol…
Mondta, mondta. Ennyit tényleg megértettem belőle… Azért ez rossz volt…

Állunk a Hofburgban, jegyvételre várva. Beszélgetek Timivel, mire nekem beszél egy néni: Stellen Sie dort? Hát, jó két másodpercembe került, hogy rájöjjek, hogy mit hadart nekem. Épp válaszolok: Nein, danke! És Timi beleszól: Do You speak english? =D Mókás volt a néni is nevetett egy jót, meg mi is “Timi! Mit támadod úgy le szegény öreg nénit?”  nagyon poén volt : )

A “vásári forgatagban” minden nagyon drága, baromi jó sálak: 10 EUR. Na ezt nekik… De vásároltam a családomnak németül, had örüljenek Én vettem kaját Leginkább mert én voltam a leginkább éhes, meg mert én tudtam németül =)

Nagyon szép volt Bécs, egyszerűen imádom Bécset, kaptam Viennás tatyót is =P Nagyon jó volt minden!

“Túl sokat gondolsz rá! MA ne gondolj rá!” - Rendben parancsnok, egészen jól bírtam =) Kivéve, mikor már rém fáradt voltam. De azért akkor is egész jól voltam. Mit érdekel engem egy olyan ember, akinek csak ennyit jelent?

Ma bosszúálló hangulatom van, de asszem ha meglátom, már nem lesz… Bár még egészen bennem van az “Ölni! Ölni kell!”(HP2) mondat =)

Jóéjt!!!