Bécs
Stephans Dom előtt beszélget soksok ember. Beszélgetek Timivel. Mellettünk két nő beszélget. Angolul.
- Nah, őket Én nem értem =D - Zs
- Hát, igen. A németeket meg én nem értettem =) - T
Hallgatom őket tovább, nagyon szépen, artikuláltan, tagoltan beszél a nő, de már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy megértsem.
- Még mindig nem érted? - T
- Jah, nem, nem figyelem. De nagyon szépen beszél! - Zs
- Igen, ez igaz. - T
Figyelem tovább. Egy pár szó eljut az agyam fordító-részéig, jé, én ezt értem! Azért utána már messze nem volt olyan vicces. Persze, az ahogy a csaj mondta, hogy “blablabla”, az igen, mert az tetszett, de a téma… Hát, otthon éreztem magam =) Vagyis annyira nem, de azért ez borzasztó. Bebizonyította, amit utálok. hogy mennyire felületes, érzelemmentes világban élünk. És hogy aki még szeretne érezni is valamit, nah, az el van veszve. A beszélgetés körülbelül:
- És hív: Szeretlek, Hiányzol, blablabla. Aztán nincs semmi. Hívjuk egymást megint: Szeretlek, hiányzol, blablabla. Aztán sex, és ennyi. Megint nincs semmi. És kezdődik előről: Hív engem és mondja: Szeretlek. Hiányzol…
Mondta, mondta. Ennyit tényleg megértettem belőle… Azért ez rossz volt…
Állunk a Hofburgban, jegyvételre várva. Beszélgetek Timivel, mire nekem beszél egy néni: Stellen Sie dort? Hát, jó két másodpercembe került, hogy rájöjjek, hogy mit hadart nekem. Épp válaszolok: Nein, danke! És Timi beleszól: Do You speak english? =D Mókás volt 
A “vásári forgatagban” minden nagyon drága, baromi jó sálak: 10 EUR. Na ezt nekik… De vásároltam a családomnak németül, had örüljenek
Nagyon szép volt Bécs, egyszerűen imádom Bécset, kaptam Viennás tatyót is =P Nagyon jó volt minden!
“Túl sokat gondolsz rá! MA ne gondolj rá!” - Rendben parancsnok, egészen jól bírtam =) Kivéve, mikor már rém fáradt voltam. De azért akkor is egész jól voltam. Mit érdekel engem egy olyan ember, akinek csak ennyit jelent?
Ma bosszúálló hangulatom van, de asszem ha meglátom, már nem lesz… Bár még egészen bennem van az “Ölni! Ölni kell!”(HP2) mondat =)
Jóéjt!!!
