tzsv

Ohhogyaza még eza  szar is bekrepált itt nekem! Olyat írtam, hogy még szép is lett. Lehetett volna. Menjen a búsbüdösbe mindenki!

Akkor gyűjtögessünk emlékeket: Témák: suli, szívügyek, barátok, összefoglaló nevén - történések. Amiket általában ide írok…
Lehet, hogy nem kéne =)

A lényeg tulajdonképp, hogy szarul esik, ha valaki szarban hagy. Mert éppen úgy van kedve. Mikor nálam nincs ilyen. Ha ő rosszul van, egy kicsit is, én repülök hozzá a legrövidebb úton. Ha látom, hogy baj van, megkérdezem. Tudom, ez furcsa, hiszen ő olyan ember, aki nyilván ismer olyat, aki cseszik az érzéseire, de hál’ a magasságos mennyeknek, ÉN én vagyok! Senki más! Önmagam mása maximum, néha önmagam meghazudtolása, de ÖNMAGAM, nem VALAKI MÁS! Pláne nem, mint “valaki, mint névmás”. Olyankor úgy tudnék anyázni.

A másik, a legfontosabb: ÉDES ARANY VIRÁGSZÁL ZSÓFIM! HOGY VAAAGY??? Remélem jobban !
Itt és most mindenki álljon meg egy percre, és írja Zsófinak, hogy “Jobbulást !” Ennyi belefér az életetekbe;)

Szeretném megállítani az időt. Hogy néha tölthessek egy kis időt azzal is, akivel mostanság olyan zsörtölődősen, veszekedősen, és rosszul jövök ki. Szeretném a helyükre tenni a dolgokat, mindent megmagyarázni, mindenért bocsánatot kérni még ezerszer, ha eddig a milliószor nem volt elég, és eltölteni vele egy kis IDŐT. Állítsátok meg az időt, a történéseket, rakjátok mellém, és én megnyugszom. De lehet, hogy akkor sem. Kiakasztó ez az élet. Egyszer te vagy az optimizmus és a boldogság mindtaképe. Legközelebb: te vagy padlón, mindenki, akiben egy kis rosszérzés is van, rajtad törli meg a lábát, és beléd mártja a mérgezett nyilát. Merthogy nincs kibe. Én asszem ebből nem kérek. Szúrkálja mindenki másba a nyilait, basszameg, nekem is vannak érzéseim. Igaz, lassan kiölik belőlem ezek a nyilak a jóérzést. Már csak a rossz marad. Lehet, hogy el kéne fogadnom a mindent vagy semmit elvet. És megszűnni. Ugyanis ha ezt választom, akkor a semmit kapom.

Amúgy kaptam egy osztályfőnöki dícséretet, úgy, mint mindenki más is az osztályban, de azért örülök neki, mert az jó =)

Holnap nyilván több időm és energiám lesz erre az oldalra? Tuti nem. Holnap 9 óra. Rulez … De legalább nincs utána fizika. Szeretném átaludni valaki mellett, nem egyedül, ezt az egész hetet, mondjuk úgy szombatig. De lehet, hogy Bécs se kell. Inkább alszom hétfőig.

Pokolian szeretlek, piszkosul hiányzol, de asszem ezt nem fogom többször elmondani. Nincs értelme. Nincs értelme tovább szenvedni. Ez van, ez volt, vége van, vége lesz. Fin.

“Csak a büfékocsiban állnak. Részegen (ketten). amelyik rosszul van - az vagyok én.” “És aztán nem jöttél, átgyúrtuk életté Idő komámmal ez üldögélést….”

Egy könyv, amit azóta se kaptam meg Nóritól =) Ahogy a DVDmet és az újságomat sem kaptam vissza =P Ahogy Manó is lóg nekem egy CD-mel.

Kitudja. Nem is hiányzik? De, igen. Egy kicsit minden hiányzik. Mostanában túl sok a rossz nap, egy hete kimerült vagyok, ami elég sok rossz dolgot eredményez. Például, hogyha valaki rajtam éli ki az idegességét, vagy épp a semmitgondolását, egyszerűen a bunkóságát. Ha valaki belédtapos, legalább tegye úgy, hogy tudja mi a következménye! Hogy az embert megutálják! A dolog, amit nem akartam. És közelít. Igaz. körülbelül 5percig tudom hangosan kimondani, hogy utállak, gyűlöllek, tűnj innen, de amint kimondom HANGOSAN, valakinek, és nem magamnak, elszáll az erő. Meglátom, és ugyanaz a szenvedő IZÉ maradok, mint voltam =) Mókás, nem???
Áh, túléljük, túlélünk mi mindent!

Ma kaptam egy 4est és egy 5,át tesiből. Már nem azért, de azért ennyire nem rontottam el! Segáz, ő baja! Hagy legyen szép napja, megengedem, akár hármast is adhat TESIBŐL félévkor ;]

És igenis, a mi darabunkban van fantázia, leszarom, hogy valakinek nem tetszik a díszlet, igenis szép, és jó, pláne mert MI szereplünk benne! Már nem akarom, hogy ő kamerázza végig, mert utána hirtelen mondaná, hogy hát, gratula, én most megyek, megyek a barátnőm vár. Hát, ez van. Szarok bele. Undorodoma  világától, amiről szónokol nekem: én nem akarok olyan világot. Nekem egy sokkal szebbem van, ami sokkal szebb is marad, nem leszek egy fél év alatt kiégett kurva, és kész. Sokkal szebb világot tudok felépíteni magamnak, mint amibe ők bele születtek! Bennem van tartás, vannak ugyan határaim, de ezek pont azért vannak, hogy átlépjem őket. Vagy hogy biztonságot adjanak! Tudom: Bizonygasd határaid, és megleled őket, de nekem akkoris kell! Ha nekem ez biztonságot ad, akkor el kell fogadni, hogy ez nekem kell!

Nem elég, hogy a vasárnapom haláli volt, utána hétfőn még az aids-es előadás is a szívembe dobott egy tőrt, aztán másnap mesélnem kellett volna Lucának, de látta, hogy jobb, ha nem kíváncsi, aztán töriórán verset írtam, végül ténferegtem egyet a suliban, aminek bőgés lett a vége. Így kell ezt!

Nem számít, hogy mit látsz hazafelé a suliból! Mindig ugyanaz az út, amit nem tehetsz meg, az az, amit én teszek: hogy emlékszek. Emlékszem rá, hogy ugyanezt az utat nyáron szárnyalva tettem meg. Majd a nyár vége felé egyre inkább lassan, és szomorúan. Míg eljutottam egy nap oda, hogy nem akartam végigmenni rajta. Tudtam, hogy mi vár rám az út végén. És nem akartam elfogadni, hogy megtörténik. Azóta ez az az út, ami már a mindegy felé sodor: ha már rajta vagyok, bőghetek, röhöghetek, akkor is csak az érzelmek útja marad, itt már ha kell, nem folytom vissza: hadd jöjjön, aminek jönnie kell. Ha meg nem, hát had jöjjek haza nyugodtan. Mit számít? =)

Éljünk tovább, engedjük el, mert ami a tegnapomhoz illett, és faszául ki is fogtam(suli naptár asszem 69. v. 59. old.): Ha valakit igazán szeretsz, ereszd szabadon. =) Rendben! Ollé! Pá!!! “Nem veszekszem veled a szerelem zsoldján, én szerettelek, igaz, a magam módján!” (Egész nap énekeltünk, mindenki tudja, mi jönne még ide =))

És ki hitte volna, még Orsinak is tudok segíteni lelki-problémákban ;]

Semmi sem olyan már, mint régen.

Egyszer vége lesz ennek is végre.

Kihuny a fény, és kihuny a vágy,

És elvesztelek téged is, mint mindenki mást.

Nem tudod, mi a jó: változni-e, vagy sem.

Szükséges a felejtés, hogy elengedd.

A múltat. Ami fogva tart.

Amit imádtál, amiért meghaltál volna.

Tudod, hogy nem lesz már úgy, mint régen.

Elveszett minden, miért régen éltem.

Felejteni szeretnék, eéengedni téged.

De te tudod, hogy úgysem teszem.

            Pontosan érted!

Te nem eresztesz el, ahogy én sem,

Pedig meghalunk mind.

Csak más időben, de nem térben.

Elveszítjük egymást, ki így, ki úgy,

És nem törődünk vele, mi volt a múlt.

Elengedjük egymást, mert nem ez a sors,

Hogy szeressük egymást, az nem így volt -

Megírva. Csak léteztünk együtt,

Az volt a jó,

Összekötve éltünk, mert ezt ígérte a sors.

És mégsem volt igaz,

Két különböző ember

Nincs jövője annak,

Ki változni nem akar.

Én szerethetlek tovább, te akkor sem teszed,

Ha valaki a szemedbe mondja, hogy:

            Igaza van! Menj el!

Nem szeretjük egymást?

Nem is fogjuk többé?

Ez volna az élet?

Elfeledni mindent?

Nem így szólt a fáma!

Zsák a foltját mindig megtalálja!

Ha mégsem, hát szóltak volna előre,

És most már egész életemben azt keresem végre.

Hosszú történet

Nem tudom, mikor írtam utoljára, de a legerősebb emlékem, hogy múlt szerda. Egyszerűen durva volt az a nap. Egyik végletből a másikba. Egész nap móka volt, és izgatott várakozás, Lewre. Utána Luca a plafont verdeste a szárnyaival, túl magasan röpködött. Úgy emlékszem, utána írtam. Aztán elmentem kutyát sétáltatni.

Szemben a nagy házban, egyetlen ablak világított. Mindenki bent volt. “Nem! Nem létezik! Nem szűnhet meg csak így!” Így sétáltattam kutyát. Hogy ilyen nincs. Nem igaz, nem lehet az, és kész! Aztán, hazaérek, éppen egy nagyon hivatalos nőszemély viharzott be a kocsijába, majd tova el, el az utcánkból. Apa saccperkb másfél óra múlva megérkezik, és közli: “Rózsi mama ma fél5kor meghalt.” Válasz leányzótól: “Gondoltam.” Fél 6kor voltam kutyátsétáltatni. Kicsit letaglózott a hír, pedig nem lepett meg. De úgy kiveszett belőlem valami. Eszembe jutott az, ami már hetek óta kerülgetett: nem fogja soha többet senki azt mondani nekem, halál komolyan, akkor is, mikor baromi slamposan nézek ki, hogy milyen csinos vagyok ma. Milyen felszínesen hangzik, igaz? Pedig tényleg ez az a mondat, ami ennyire kiakaszt. Zoli bácsi nélküle már nem lesz ugyanaz. A haláleset óta csak egyszer láttam. tesz-vesz, leköti magát, de mindenki mondja: utána fog menni. Nem tudom. Olyan ez az egész: hogy ilyenkor ez jut eszembe. A kedves mondat, hogy “Milyen csinos vagy ma”. És erre egyáltalán nem a hiánypótlás a megoldás. Persze, jól esik, meg ilyenek. De azért annyira nem őszinte, és spontán és komoly, mint mikor Ő mondta. Rossz elveszíteni valakit.

Úgy emlékszem, csütörtök is szélsőséges volt: Luca a mennyekben, mindenki más padlón, Anita teljesen kiakadt nem is tudom szerdán vagy csütörtökön, hogy mi van, ha meghalt a macskája. Elég szörnyű érzés, ha körülötted egyszerre épül le a világ, különböző módokon, de teszi, és mutatja, hogy ez van! És te közben emésztesz, eresztesz el egy erős dolgot. Egyszerre ez egy kicsit sok. Aztán kérte Luca este, hogy menjek vele koncertre, hosszadalmas dolgok, elengedtek. 112 - Udud Levente miatt =) Megérte! Csak azért mégis. Nem volt jó nap. Ott elbőgni magam, valószínűleg okok nélkül kiszakadni a dübörgő zene mellett kicsivel, hát, az sok. De annyira furcsa, egy arcrezdülésemből már meg lehet állapítani, hogy sírni fogok-e, vagy lenyelem. Kicsit soknak tartom a kisírt szemek átlagát. Nem szeretem a kiborulás-indexem. Legyen vége! Ha valaki bunkó velem, akkor utána ne várja el, hogy én ne legyek az, akkor legyünk kölcsönösen szemetek, és kész. No, lépjünk tovább… Szombat: reggel, mindenféle macera, elmenni moziba, vagy nem elmenni, miért nem engednek, ha nem engednek, és hosszadalmas procedúrák ismét. Közben német leckét írtam, mert az több volt, mint sok, dehát ez hol érdekli az osztályfőnököm, olyan tűrőképességünk van, hogy csak na! No, 13:00ra a suliban. Ismét kocsival. Szerintem nagyon jó ez a darab, imádom, az saját szerepemet pedig imádom! Hazaértem fél5re. Ugye milyen gyors is vagyok? Egész este francia fogalmazás, és “játék”. Másnap reggel: nem, nem kelek fel, nincs az a tett, vagy szó, ami engem innen kirobbant! No, de volt, az, hogy reggelizni is kéne színdarab próba előtt. Ismét kocsikázás schoolba. 12ig próba. Kicsit fáradt voltam, sokat festettünk, meg amúgyis. Be voltam sózva. De nem voltam felkészülve arra, ami várt rám. Hogy hazamegyek, és ismét leüvöltik a fejem. Hogy végre elszabadulok otthonról, és erre ugyanaz a bunkó modor vár rám, ami elől menekültem. Hát, ezért megérte, tényleg. Hogy azt a rohadt karib-tenger kalózai 2-t nem láttam azóta, ehelyett most megnézek egy másik filmet, ami még jobbnak ígérkezik, és puff, szétzilálja egy csomó akadály. A legrosszabb: a film alatt két különböző állapotban lenni. Egyikből következik a másik: elmerülsz a filmben, leköt, akármennyire is zuhansz a kóros álmosság felé, és ezáltalán, ebből következve, átzuhansz egy másik állapotba: előkerülnek megint az emlékek, amik már elég messze jártak ahhoz, hogy elengedd őket, annyira, hogy csak akkor vedd elő, ha már nem fájnak. De nem! Hirtelen vissszazuhan rád az összes. Ismét a régi szenvedő alany vagy, aki nem tud levetkőzni magáról egy érzést. Aki minden felvillanó képkockát képes valamibe belehelyettesíteni! valami másba beleköltöztetni, ami által majdnem sír. de nem. Nem sírtam. Egyszer sem. Hol számít a könnyezés? Ki látja? Valóban, jó helyen ültem. Ezer hála, mondhatom. Ez a hely feljogosított minket arra, hogy jó messze üljünk egymástól. Egy szó ne legyen, egy konkrét minimum fél méteres levegő oszlop, komolyan falként funkcionált. Mintha egyedül lettem volna az egész helyen.

Aztán ma suli, hosszú, nyelj, nyelj, effektus, ne gondolj rá, ereszd el, nincs közöd hozzá, minek keresed?
AIDS-előadás: komoly, halk osztály, hallgat, nem beszél. Meglepő azért. De ilyenek votunk. Hosszú, hogy mi minden volt ott. Az egész előadás durva volt. Nagyon. nem találok más jelzőt. Durva volt. A megjegyzése a végén pedig méginkább, elképzelhetetlen, mi ment végbe bennem. De talán mindegy is.

Az, hogy valaki sír a suliban, adapszurdum szar dolog. Ha már valaki nem bírja ki hazéig, ott nagy baj van. De azért Enikő megnyugodott. Kevesebb mint 10perccel később olyat estem a lépcsőn, hogy most baromira fáj a bokám… No comment.

Azt gondolom, ennyi elég mára. Jó rég írtam így is, ez pedig nagyon sok. Én pedig szinte nem is tudok ennyit megemészteni ennyi idő latt. Szarul esik, ha valaki bunkózik velem, mert valahogy ez ingerli, hogy én is bunkózzak másokkal. Fertőző, mert beszűkül tőle a látásom, mint a vak ló megyek neki mindenki másnak, csak azt az egyet nem bántom sose… Mindegy.

Jóéjt!

Na szóval épp mindenki teng-leng valahol, miután tudom, hogy egyik barátom sem tanul, de senki nincs itt =P Nem számít. Tudom: Luca alszik, de ugyanígy tudom, hogy Nórinak sincs ledke holnapra, sőőt, még Manónak sincs, és szerintem Zsófi sem tanul. =) Nem mintha zavarna (mert ugyebár lárjátok, én is épp hajnali fél5kor tanulok =D)

Ami azt illeti, repül itt az időő, merthogy Ő neki léte van ám =) Kedves kémia tanárom, aki szerintem nem azonos a bilológiával, kedden kedvesen lefeletetett kémiából =P És bibíí, négyes lett xP (Mondanám, hogy tegye azt magának, de nem, mert négyest kaptam, és ez jó!!) Továbbá ma megkaptuk a keddi francia-dógzatot, ami hármas lett, és bszottul böki a csőröm, mert én ezt az anyagot tudom, és kész! És nincs kedvem az egész könyvből dolgozatot írni december 7-én. Nem tudom, mit teszek, de ez már kegyetlen!! Nah, azért a töri és föci 5öseimnek örülök, látszik, hogy potya-jegyek… Sebaj, nuku lenya holnapra, mert kész a német… Matekból nem kaptunk asszem, merthogy összefoglalunk, és kedden tééémazáró =) De édes ez a Szmerka, ugye? Nem baj, holnap színdarabpróba, és az több, mint jó =) Merthogy mi nagyon olyanok vagyunk. Szóval feltűnési viszketegek =P majd kapok egy édes pofont Gabikától, és Zsófiék odajönnek, és átölelnek, és megvígasztalnak =P Ez kb. annyi: “tegyél hozzá magadból egy kicsit!”

És igenis büszke vagyok a Meghívóra és a Plakátra, amit csináltunk! Mert mi ügyesek vagyunk!!! =)

LucaLuca! Édes kisszívem!!! Minden reményem a tiéd!!! Remélem kialudtad magad, és most mosolyogsz egy jót, mert az szükséges! Ne add fel sose! Senki nem gondol rólad rosszat, hidd el! Szeretünk mi téged nagyon! És hidd el, ő is!

Legyen mindenkinek szép mosolygós napja, akarommondani estéje, mert közben besötétedett =) És várjuk együtt a Bált!

Puszikák!!!

Kispál és a Borz - Csillag vagy fecske

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékbe
Várva rád

Egymás hátát ütve
Italokat küldve
Múltját sem sejtő
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél tv-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem épp

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté’
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Végül is mindegy is
Tudtam ,hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske

Továbbá:

Életigenlő szám

Mint kicsikart szó
A haldoklóból
Hogy hol a kincs
Vagy ki a gyilkos
Olyan nehezen mondom, hogy: szeretlek

Mondom aztán
Már üvöltöm
Mert elég messze
Lett a Földön
Minden tőlem, és te is már alig látszol

Mondom, hogy állj, nem áll meg hiába mondom ,hogy állj nem Áll meg , állj nem áll meg hiába mondom :’’

Magányra ítélt
Nagy darabok
Vagyunk de én
Igent mondok
Mert szép próbálkozás az élővilág

A közelségben
Talált morzsák
A szex meg a
Szívbajnokság
A málcsikok meg a szmeháló ptyicák

Nem fáj

Mennyi házi hold, mennyi haszontalan lelkéért tartott haszonállat
Mennyi szétment arc, mennyi szenesült szem, mennyi megúszni való,
Van –e nálad,
Sérült, van-e sérülés, van-e álom még van-e elképzelés
Vagy ezek is mennek bele mind a levesbe?

Mennyi eltemetetlen hülyeségnek vagy a hordozója
Mennyi okot találtál már aminek nem volt okozója
De a szexszel meg a sporthírekkel elmegy az idő aztán fekszel
Éjjel ébren, hogy mindenki meghal-e?

Akiknek van azoknak simán
Könnyű lett gonosznak lenni
Ólmosat hánynak a tinik
Aztán a pénzüket nézik, hogy mennyi
A moziban kitalálják mi lesz
És szexszel gyógyítják a semmit
És álmodoznak, hogy más a hibás
Felnéznek és elkezdik, hogy: nem fáj
Mondom, hogy nem fáj….

Pedig seb és nincsen valszeg senki a földeden
Göröngyök közt éjjel megyek csak a holdam jöhet velem
De a szexszel meg a sok elmélettel
Elmegy az idő aztán fekszel valami meleg lébe
Leves e húgy vagy valaki vére mindegy mondom: nem fáj…

Jól elvagyok mostanság minden nap a Kispál és a Borz nemes lemezeivel, nem mintha nem 3 éve lenne a gépen, de azért mostanság, hamár lúd legyen kövér, gondolja aki akarja, hogy perverz vagyok =) Jó dolog ilyennek lenni, mert akkor van aki békénhagy =)

“Tekerj meg a volumén, attólmég, hogy azt mondják, hogy jön a vég…”

A Naphoz Holddal c. album nincs meg! Majd valaki áldjon meg! Majd összeírom a többi hiányosságom is, de ez muszáj! Mondjuk már a Kicsi csillag megvan Kiscsillag Kicsi csillag =)

Amúgy voltam Lucuskánál sütitsütni =) Marcipánmérgezésem van, neki is hasonlóképp =D Eljutottunk a szagtól-is-hányinger fázíisáig =D Én kicsit gyorsabban, de sebaj. Luca végig aggódta: Zsuzsi! Ennek így kell kinéznie? Mi lesz ha elrontjuk? Jajjistenem! Jajjistenem! - Szal Luca ne haragudj, nagyon jól éreztem magam, mostmár hamis marcipánt is tudunk csinálni Rengeteget hallgattunk zenét, MSNeltünk Lewwel, felhívtuk Zsófit, mikor Luca már teljesen kétségbeesett, hogy fúj, mijeneza marcipán =D Szerintem életem egyik legpoénabb estéje volt =)

Ha valakinek rossz kedve van bármikor, felhív minket, és a rumaroma valamint banánaroma és egyén gyönyörű szavakkal boldogságot, és mosolyt csalunk az arcára =) Csak egy telefon

Puszi édeseim, kellemes hétvégét, mert nekem nem lesz az, az biztos… Kontainer, és német referat, és egy csomó lecke, meg fogok bukni a német érettségin is… Áh, nemgáz. Remélem szeretettel vár a 9.a!

Más ezen a helyen dalolgatni szokott…

Én mondatokat alkottam. És egyetlen maradt meg, aki érti, az érti… =)
“Meinen Welt wurde seit drei Monate verloren…” Azóta sem történt semmi, és előtte se volt sok említeni való, vagy ha volt hát titok (tudjátok, cinkos mosoly, kacsint, fogat nyal, puszil, és HÖRÖG =D).

Aztán igazándiból csak szeretem a tanáraim =) hazajössz, és tanulsz, tanulsz, amíg bírod, de így se tanulsz meg mindent, tudod, hogy volna még mit. Írtam Giaynak érvelő fogalmazást. Jó szar, és jó rövid lett… És hétfőtől referat, rulez… Rá fog menni a hétvégém! Marhajóóó! Nem Orrhajó, hanem marhajó, és nem harossz, habár akár az is lehetne….

Asszem megfertőztek =D Zsófi és Nó, és most épp felejtek, erőt gyűjtök, relaxálok, és darabotgépelek =)

Szeretek mindenkit, míg nem bánt senki annyira, mint ahogy mostanság sokat tették =P

De kész, nem gondolok rá =) Csak ne rettegnék a fizika és német-róáktól =P Itt izgulok a sulitól, jó, mi? Ilyen is rég volt

Rég írtam ilyen selejtes blogot, de ezvan, ezt kell szeretni =)

Nahát, igen, kellően rég írtam =P

Először is: rohadt békávé =P 1.: hétfőn, mikor megyek be, mindenhol tömegnyomor. 2.: állok a 4-es 6-os megállójában, Pest-felé címszó alatt. Persze, hogy míg nekünk jött egy villamos, addig másik 3 ment el szembe a másik irányba: 4-es combino. 6-os régi. 4-es combino. 6-os régi. És így sorban. Mi jön hozzánk, mikor ott áll már 100 ember minimum? Régi 6-os, ami már DUGIG VAN!  (Én szeretem, és legalább nem állt meg alattam a Szigeti-bejárónál, de azért hely az nuku =S )Namindegy, préselődjünk fel, mire még lök hátulról valami faszi, hogy menjek még bentebb… Pedig már így is az előttem lévőt tapostam. Szemben a következő combino tök üres…
Nah, ülök a 2-esen, látom, hívtak szüleim 3x. visszahívom apát, közli velem, hogy hát így meg úgy, és tulajdonképp csak szószerint nem mondta, hogy csesszem föl magam, de mostmár bemegyek anya munkahelyére, kész. Nah, ott még másoltam a sok szart, tiszta fáradt voltam, és utána még a METROba is bementünk. ott pedig megszólalt a Shape Of My Heart, no, ott kész lettem mindenhogy. Hazajöttem, és ingadozó lelki állapotomban majdnem bőgtem este, de már tudom, hétfő óta nem sírok, nem is akarok többet….

Erre ma megláttam zokogni azt a lányt, aki leszállt velem anno a HÉVen. Nem volt egyedül, és nem volt időm leszállni hozzá, mert becsukódott a HÉV ajtaja, és haza kellett jönnöm.

Tegnap pedig marha jó volt, hazajöttünk, tök poén, elindulok Luctól haza, mire eszembejut: vissza kell mennem békásra. Sebaj, hogy szétfagyott mindenem, de vissza kellett mennem. Marha jó volt… Szétfagytam, és nyűgös voltam, majd még benyaltam a Híd-avatást, amire csak 4-est adott a Szegő, és ez szarul esett, de mindegy mostmár. A leveles és a TZm is 3-mas lett németből, és ez azért rossz, mert nem szeretnék 3-mas lenni se félévkor, se évvégén…

Az, hogy kimerítő a suli, az egy dolog. De hogy fázhattam én meg hétfőn? Nembaj, ez nem dönt le a lábamról =P Mit nekem egy kis megfázás xP

Ide is be kell írnom, hogy MINDENKI lássa!!!

Baromira örülök Lucának, minden jót kívánok neki, bármi baj van, de ilyen eset nincs , írj, szólj, repülök, de leginkább SZERETLEK ÉS LÉGY BOLDOG!!!!!!

Sok itt a történés =) De sebaj, most nem tudok róla írni =D Majd minden fontosat elmesélek, mikor végre találkozom veletek Nem sok ilyen van, de azért itt és most leszögezem: Szabó Eszti - Hogy Te is szeretni tudj című száma, hát az valami fúú, meg hááá, meg ilyenek! Leszedhetitek INNEN =) Nagyon ottvan =)

És ebből a dalból láthatjátok, hogy még élek, és elég jól bírom a szünetet

Legyetek jók, meg szobatiszták!

Jah, és Luc! Te mondtad, hogy te óhajtasz a tanúm lenni? Mert akkor ha a családom (Zsó&Nó&Rütymő) belemegy, lehetsz a tanúm =P

Szeretlek titeket, és bárkinek bármi bánata van, azonnal hívjon / írjon / riasszon!! Ami azt illeti, tegnap nagyon jó volt, hogy én voltam valaki lelkitámasza =)

Smaccantás édeseim =P
 
Majka papa : Paff a bűvös sárkány

/Majka, Tyson + Csipa/

Ref.: Paff a bűvös sárkány,
senkitől se félt,
álom ország tengerpartján játékok közt élt. 2x