No Comment
fakksitnap =D Másoknak ez a tegnap-tegnapelőtt volt… Meg tudom őket érteni…
Hát, igen… Eljutottam odáig, hogy azt mondtam magamban,legyen vége ennek az életnek, rám itt már nem vár semmi, pedig azért ilyen mélyre ritkán süllyedek. Szinte hallom a töri-tanárom szavát: “azért ez egy kicsit túllő!” Menjen oda, ahova kívánom. Pedig tényleg nincsenek felnőttes gondolataim.
De ha már oda jutok, hogy rendben, győztetek, abba hagyom a táncot, akkor mi van? Nem találok párt, ha találnék se vinne tovább Attila, hiszen neki is csak negítv példának vagyok jó, hogy nézd meg, ilyen ne legyél. Baccameg… És amúgyis. Nem szoktam feladni az álmaimat, de látom, tudom, valahol odabenn!!, hogy nem fogok párt találni…
Továbbá nem tudom megérteni az embereket, mindent képes vagyok egyetlen este alatt elrontani, Luca is haragudott, mindenkinek fájt mindene, és azért ez nem mindenkin látszott: az a valaki ha visszagondolok, eredetileg rajtam vezette le… Mindegy is.
pá=)
