Nocsak =)
Tegnap volt kedvem írni, de miután elolvastam Zsófi levelét rájöttem, hogy mégse kéne, nem tudok most fogalmazni.
Annyi minden tírt, sok dologban annyira igaza volt, hogyha ezt itt commentként írta volna le, mindenki nagyokat nyelt és nézett volna. Igaza volt, és kész ;]
A tegnapi napom eredménye amúgy két letisztázott régebbi levél, amiken egyiken sincs se keltezés, se címzés, se megszólítás, csak maga a tartalom. Visszaolvasva rájössz, hogy mindkettő ugyanarról szól, csak az egyikben ez a plusz, a másikban az. De tulajdonképpen mind a kettő ugyanarról szól, és ez azért szomorú, mert akkor ezek szerint csak ahhoz van hozzáfűzni valóm =D Még jó, hogy valószínű a címzett sose fogja megkapni, mert csúnyás lebaszna, és megutálna.
És így idézve: “eljutottunk egy másik kényes témához”. Tartozom ugyanis egy vallomással: azok, akik erősnek látnak, vagy beképzeltnek, azok azért látnak ilyennek, mert bunkó vagyok, hogy kevésbé féljek. A barátaim pedig, akik azt hiszik, hogy esetleg néha erős vagyok, tudhaják, hogugyanúgy komplexusokkal küzdök mint ők. Nevezetesen rettegek tőle, hogy megutál a közvetlen környezetem, akikre támaszkodok, akik miatt élek. Zsófi felhívta a figyelmem az “az életem élettelen”-paradoxonra. De akkoris így érzem. Elég szörnyű, ez így van ;]
De annyira rossz! Elbontjuk a kis házat, ha valaki még emlékszik őkelmére. Elbontjuk valakik gyerekkorát… Na, mindegy. Csak szar belegondolni. De amúgy a pakolások közepette megtaláltam egy régi rajzot. Egyszer, kiskoromban, vagy kisiskolás, vagy végzős ovis lehettem, felszálltunk a HÉVre anyával, és csak bámultam szegény bácsi kezét, hogy milyen szépen rajzol. És ő mondta, hogy válasszak egyet a rajzai közül. Ez a kép most előkerült, nagyon jó volt megint megtalálni, nagyon tetszik =) Sokkal több élet van benne, mint az én képeimben, és a rajta lévő szív sincs nyilkkal átlőve, mint az én rajzaimon (najó ! De ha egyszer én ezt érzem?) Találtam még egy csomó képet, Nyírbátor Pap-rétjéről egy rajz, anyáé, be van keretezve, régen is kintvolt a hálószobájukban. Találtam régi könyveket, nem tudjuk kié, anyának van tippje, majd egyszer biztos írok róla, hogy kiéi voltak, de pl egy csomó pénzérme 1900-elejéről van, van egy 1913as könyv (kb), amiből 1500 dbot nyomtattak, ebből az első 500 aláírt példány volt, kár, hogy valószínűleg nem a mieink, de nagyon tetszenek! Majd egyszer belenézek =)
Aztán, ma jótékonykodtam =) Mikor összeszedtem a levelet a ház előtt, utána felszedtem a szomszéd előtt, de basszus! Mire én az autóbeállójukat lesepertem =S Ennyi port én még egybe tán nem is láttam =S Homok, kavics, levél, 5cm vastagon, és te csak söpröd, söpröd, és nincs alja =D De kész, a diót is összeszedtem, a természet hívott magához vissza ;]
Valamint ma nagy csalódás ért! Vakarcs egy pillangót fogott meg, és őt ölte meg =( Miért pont egy gyönyörű pillangót?? Olyan szép volt=( És előttem. =(
Mindegy mostmár=(
Túlélem a dolgokat, túl kell élnem, mert Évi azt mondta, és mert Zsófi is okosat írt (annak ellenére, hogy nem akart ;]), és most igyekszem ám!
Pápá!
