Szeptember 1.
No, see ya, evöribodi 
Erről a becsesen pocsékésutálatoséshányadék napról szeretnék beszámolni.
Ismét megnőtt a bőgéssel/zokogással egybekötött kiborulás-indexem, méghozzá továbbra is ugyanazon személy miatt, akivel nemrég még boldogabb napjaim töltöttem.
No, ez a nap, már ott kezdődött, hogy hajnali 00:05kor lemerült a telefonom. Előtte írtam neki egy smst, amit szerintem csak reggel látott. Utána még hallottam, mikor apám órája csipogott, 20perc múlva hajnali 1 óra. 1kor még bőven ébren voltam szerintem, képtelen voltam aludni. Hányingerem volt, éhes voltam, fájt a fejem, de az álommanóm éppen valahol piálhatott. Nem akart nagyon hazajönni.
Reggel 6kor pedig, mire végre rendesen aludtam volna, megszólalt az a ki****ott telefon, hogy ébresztő. a család még aludt. Kimentem, előkészítettem az ünneplőt, és visszazuhantam az ágyamba. És nem tudtam visszaaludni.
Jó, apa ugrik fél7kor, hogy ébresztő, nem megyünk-e suliba, de igen, mindjárt. Kikászálódtam, felöltöztem, ettem egy szelet kenyeret, jóllaktam, elmentem fogat mosni, mire visszaértem megint éhes voltam. Nem, mostmár nem eszem. Ideggörcs voltam, egy merő görcs.
Jó, elindultam végül, 07:15kor a 07:27-es HÉV szerelvényét. Persze a “magassarkú” betett, lekéstem, meg mondjuk elértem volna, ha nem szaladok vissza az mp3-lejátszóért. Anélkül sehova =) Jó, odaérek, leülök, erre megjött Barbi, na neki kimondottan örültem, mert pokolian voltam… Beértünk suliba, addigra Luca, és Lilla is velünk volt, évnyitő ünnepség…
No, egész jól tűröm, ülünk, hopp, ez a Guli! Felpattantam. Elkezdte mondani a Tisza-túrai élményeit. No, ebből semmit nem hallottam, pláne onnantól, hogy átnéztem a msik oldalra, és megláttam Janit. Kész, elszédültem, leültem, hívtam Lucát, az ölembe ültettem, és sírtam a hátán. “Sír vagy röühög?” “Sírva röhög…”"Nem! Ez sír!” No, javítsatok ki, de kb. ennyit hallottam/értettem belőletek!
No, Luca kivonszolt a mosdó becses “bendőjébe” (kösz a szót, Lilla xD) és utána jött a smink-lemosásának becses művelete. A hideg víz csodákra képes =)
No, visszamentünk, fájt a lábam, és közben Győri tanárnő “óvó és óva intő pillantásaival” gazdagodtunk. Meg egy fenyegetéssel, miszerint téphetek az ofőhöz =D
Utána tökéletes tankönyv-órarend-pénz-és-instrukcióosztás, báj ofő =D No, aztán végre vége, kimegyek a korláthoz. Csöppet ijesztő, és lelkiekben utált hely. Kijött végre AndiBaba, akivel addig nem volt alkalmam beszélni. Kijött, ránéztem, remegtem, megkérdezte: hogy vagy? A válasz: rosszul. Fizikailag vagy lelkileg? - Mindkettő. És elkezdtem bőgni. Jani lent állt, és az ofőm mondta a német-csoportnak a magáét. Ottragadtam, a linóleum tartott fogva. És már megint sírtam.
Miért?
Ezt, látod, nem tudom..
Továbbá, mikor láttam, hogy elmenni készül, le”szaladtam” a lépcsőn. De a lábam, az úgy fájt, hogy még olyat =S
Leérek, lemegy az öltözőkhöz, 5perc múlva sehol. Megláttam Bonyit, meg akartam kérdezni, tudja-e. Még nem kaptan észbe, de már integetett. Visszaintegettem, és megálltam vele szembe. És nem bírtam kinyitni a szám. És mellette Ádám csak dumált tovább. És Bonyi nézett rám, és mondta szinte a szemeivel, hogy mit szeretnék. Szerencsére, mikor végre jó irányba néztem, láttam hogy ott áll, és nem ment el.
Visszamentem fel, befizettem a tankönyvet, lementem, Zsófiékkal. Mo, akkor írtam neki, hogy “Elmentél? Nem tehetted!”. Közben összefutottam Xénivel, és Tildával, és nem vettem észre. No, elnézek Zsóék felé, hopp, csak Jani áll ott, és keres valakit. Írok mégegyet, Xéniám vállán, hogy “hátad mögött”. Irtó lassan esett le neki =)
De leesett, meglátott, végül elmentünk, volt pér percünk. És ez alatt az idő alatt semmit nem beszéltünk meg igazán, az összes személyes dolog az a tény és megállapítás volt, hogy kb. 10-15 smsemre nem tudott válaszolni, és áll. rosszul érezte magát, hogy olvasta, de nemt udott válaszolni.
Szerintem jobb is volt, hogy nem válaszolt. Ha válaszolt volna, attól valószínű ismételten kiborulok, így pedig nyugton maradtam esténként, hamár kiírtam maagmból minden (sorry. majdnem minden) bánatom 160 karakter becses keretein belül =)
No, ez lenne eddig csódás napom =)
Csá bébik =)
